www.ol3.fw.hu





Red Cherry / Piros Cseresznye garnéláim






















Az első garnéláim. Szinte mindenki ezekkel a csöppségekkel kezdi. Ennek az az oka, hogy talán ők a legkönnyebben tartható garnélák és szaporaságuk sikerélményt is ad a kezdő garnélatartónak. Eredetileg Vietnám, Taiwan és Kína az őshazájuk, tenyésztésük Taiwanban kezdődött. Tudományos nevük: neocaridina heteropoda (var. red), Neocaridina denticulata sinensis var. red.


A gerinctelenek csoportjába tartoznak, 2-3 cm-re nőnek meg, igénylik a tiszta vizet, de a hirtelen vízminőség-változásra érzékenyek. Ezért a vízcserét én hét naponta ütemezem 15-20%, állott (tehát átszellőzött, klórmentes) vízzel. A kőkemény karsztvízben is jól érzik magukat. Ültessünk sok növényt és helyezzünk el sok búvóhelyet nekik. Csodálatosan szép, cseresznyepiros színük van, a nőstények erősebb színezetűek és nagyobbak, mint a hímek. Ha jól érzik magukat, a nőstény 30-45 nap alatt útjára enged sok kis garnélát, akik kb. egy hét után el is kezdenek szépen színesedni. A kicsik érdekes módon jobban szeretik az akvárium üvegén megtelepedett algát, mint a felnőttek, szívesen lakmároznak belőle.

Mivel garnéláink páncélos állatok, a páncél pedig nem nő a testükkel együtt, ezért bizonyos időnként levedlik azt. Ilyenkor sérülékenyek, elbújnak. A levedlett páncélt a többiek megeszik, hasznos tápanyagokat tartalmaz, hagyjuk benn nekik.

Eleség terén nem válogatósak, szinte mindent megesznek. Lemezes tápot, spenótlevelet, sárgarépát, kukoricát, zöldborsót, kelkáposztát, tiszta, száraz falevelet, szárított algatablettát, direkt a számukra kifejlesztett granulált garnélaeleséget adjunk nekik, mindig csak annyit amennyit meg is esznek. A zöldségeket rövid forralás után adom nekik.

Rendkívül érdekes és látványos, hogy pár generáció alatt a pirostól a sárgásig, a csíkostól a pöttyösig sokféle szín- és mintavariáció fordul elő. Ezekből a különféle variációkból lehetne elkezdeni a szelektált tenyésztést, de nekem jelenleg nincs erre helyem és pénzem, így egyben marad az egész állomány és egyben gyönyörködök bennük! Az egyik leghasznosabb garnéla, mindenféle algát elfogyaszt válogatás nélkül, így akváriumunk karbantartásában is aktívan segédkeznek.


     

Terhes garnélák és egy levedlett páncél látható a képeken. Amikor egy fiatal garnéla bepetésedik, gyönyörűen láthatóak a kis sárga, vagy zöld színű peték, sőt látható ahogy növekednek a kis garnélák belül! Minél idősebb egy garnéla, és minél többször lesz petés, annál több lesz az általa hordozott pete. Az üres páncélt hagyjuk benn az akváriumban, megeszik, ezzel értékes tápanyagokhoz jutnak.


     
     

Garnéláim "közelharca" a bébirépáért! Megérzik a friss étel illatát, ilyenkor előjönnek a rejtekhelyeikről és rávetik magukat a vacsorára. Nem szabad nekik túl sokat adni semmiből, vigyázzunk, az el nem fogyasztott étel bomlásnak indul a vízben!


     
     
     

Azt le kell szögezni, hogy a Red Cherry garnéla nem egységesen és teljesen piros! Aki egyszínű, piros garnélára vágyik, az vegyen Sakura garnélát! Bár, megjegyzem, a Sakura szerintem nem piros, hanem narancssárgás, néha már kicsit lilás.


Még egy jó tanács kezdő garnélatartóknak: ha van rá lehetőség, a garnéláinkat tartsuk külön akváriumban, amit csak a számukra rendezünk be! Sokan beleesnek abba a hibába, hogy halak mellé teszik a csöppségeket, aztán amikor szelídnek gondolt halaik szépen megvacsoráznak a garnélákból, akkor megijednek. Csupán kb. két-három halfajról beszélhetünk, amik mellé garnéla ajánlható, de ez sem garancia semmire! Itt is érvényes az akvarisztika egyik alaptétele: ha egy hal belefér egy másik szájába, akkor az ott is végzi!

     
     
     
     
     

Szinte minden zöldséget kedvelenek, forralás után gyakorlatilag "bármit" adhatunk nekik! A következő pár képen láthatjátok: most a sütőtök szerepel az étlapon. A garnélák méretének érzékeltetéséhez tettem ide egy képet, ahol a szivacsszűrő tapadókorongján pihenget egy gari. Ő egy majdnem teljesen kifejlett példány!


     
     
     
     
     
     
     

Az egyik legfőbb kedvencük: a spenótlevél. Egy gyors forralás után, természetesen amikor már nem forró, mehet a csemege. Az egészet megeszik majd, ebből soha, semmi nem marad.








Bookmark and Share











Share




























































































































































Copyright © 2007-2021, Orbán László, ol3.fw.hu - Minden jog fenntartva! All rights reserved!